A pop-unikornis - Lady Gaga interjú
A legfrissebb Harper's Bazaar címlapján pózol Lady Gaga. A magazinnak személyes témákról beszélt, úgy mint szerelem, magánélet, és depresszió. Az énekesnő bevallotta habár nagyon elfoglalt volt 2013-ban, mégis általában hitét vesztettnek és depressziósnak érezte magát. Íme a teljes interjú, magyar fordításban!
Harper's Bazaar: Hogyan változtál az elmúlt években?
Lady Gaga: Nem sokban változtam: egész nap dolgozom, kutakodok, feljegyzem az ötleteimet, készülök a fellépéseimre. Viszont a hírnévvel kapcsolatban megélt élményeim teljesen mások: hogyan tudnám meggátolni, hogy ezek megváltoztassanak? Úgy értem, nem vagyok összetörve többé, ami jó dolog. De most sokkal jobban érzem magam a bőrömben. Amikor fiatalabb voltam, nagy nyomás nehezedett rám, hogy valaki mássá váljak, ha egyszer sikeres leszek. De a munkám céljai időközben megváltoztak. Rajongóim vannak. Új terveim vannak: emlékeztetni a rajongóimat arra, hogy én is olyan vagyok, mint ők. Hogy egyek vagyunk! A tudatom változott meg.
H.B.: Zeneileg, mi volt a legnagyobb pillanat az életedben?
L.G.: A nagymamámmal és anyukámmal elmentünk egyszer megnézni az Operaház fantomját, nagyon kicsi voltam még. A színpad, a hangok, a zene.... Andrew Lloyd Webber óriási inspiráció a számomra. Ahogyan elmesél egy történetet, a finoman komor mélyhangok a zenéjében. Egyszerűen csak biztos voltam benne, hogy látta is a hangokat, miközben a zenét komponálta. Ez pontosan megegyezik azzal, ahogyan én átélem a zenét.
H.P.: Számodra mi minden idők legjobb öltözéke?
L.G.: Adrey Hepburn a My Fair Ladyben - amikor azt a nagy fehér kalapot viselte virágokkal, a sellőszerű csipkeruhájában és kecsesen lépdel. Imádtam azt a jelenetet. Egyszer én is valami hasonlót tervezek majd.
H.B.: Vannak olyan ruháid, amelyeket évek óta hordasz?
L.G.: A divat, amit magamba szívtam az elmúlt években, számomra szent - a kösztümöktől a nagyon elegáns darabokig, a szuperdivatos stílustól a punk ruházatig mindenféle öltözéket összegyűjtöttem a nemzetközi "dílereim" segítségével. Az egészet egy hatalmas divat-archívumban őrzöm Hollywoodban. A ruhák próbababákon vannak, de van, ami vállfán, vagy dobozokban, amelyeken egy fotó van a tartalomról. És van egy weboldal is, amelyre fellépve végig tudok nézni mindent. Már túl nagyra duzzadt a kollekció, egymagam sosem tudtam volna rendszerezni! De ezek a ruhák az életem történetét mesélik el. Na, és ott vannak a turné öltözékeim. Ez a része a legszentebb számomra. Ugyanis ezekben a ruhákban a színpadon állva rengeteg energiát, örömöt gyűjtöttem magamba, és a világ minden táján a rajongók kiáltozásait. Az öltözékeim, a "divatom" a legdrágább tulajdonom. Ennek két oka van: egyrészt mert a ruhadarabok azt a keményt munkát szimbolizálják, amellyel elértem azt, ahol most vagyok. Másrészt pedig azért, mert ezek a ruhák az életem enciklopédiájának epizódjai. Éppen ez az, amit szeretnék a művészetembe is belefoglalni. Megértetni az emberekkel a világon mindenütt, hogy az élet egy művészeti forma.
H.B.: Milyen az otthonod?
L.G.: Az otthon, nálam egy eléggé vitatott szó. Hiszen nem igazán van otthonom. Mindenfelé járok világban, mindig máshol lakom. Van egy kisebb lakásom New Yorkban, ahol egy csomó kalapot tárolok, hogy ha New Yorkba jövök a szüleimhez látogatóba, legyen mit felvenni. Olyan, mint egy kis ékszeres doboz: rózsa-arany tükrök vannak benne, és van egy hatalmas pink kanapé, valamint egy nagyon drága váza, egy fehér Marilyn zongora és egy budoár. Ebben a lakásban nem tartok sok ruhát - általában csak ilyen punkos szetteket. És a három legdrágább dolog, amire valaha költöttem, beleértve egy valódi házat: egy bunda, egy szál gyémánt, és Mikimoto gyöngyök.
H.P.: Mit gondolsz, a jövőben hogyan gondolkodnak majd az emberek napjaink divatjáról?
L.G.: Nem tudom. Úgy képzelem, hogy újjáéled majd az esztétika - a legfeltűnőbbekből. Azokból, akik a jelenben nem adják el magukat, és nem válnak ezáltal olcsóvá. De az ő személyes történetük a jövőben egészen más lesz. Néha elgondolkodok azon, vajon hogyan emlékeznek majd rám az emberek? Semmi mást nem szeretnék, csak, hogy arra emlékezzenek: hogy bátor voltam! Ha sok pénzed van, a legjobb, amit tehetsz, hogy segítesz másokon. Szeretnék Oprah lenni. Vagy Melinda Gates. Ha valaha is mással foglalkozom, mint amihez tehetségem van, akkor biztosan másokon segítek majd.
H.B.: Miért izgat téged egy űrbéli fellépés ötlete?
L.G.: Őszintén szólva, alig várom. Alig várom, hogy megtervezhessem a fellépést. Aukcióra bocsátottam az utolsó két helyet a Virgin Galactic űrhajón - a bevétel a Born This Way Alapítványt gyarapítja majd. Szeretnék egy pillanatot létrehozni, amely sokkal több, mint én magam. Az űrben fellépni, igazi megtiszteltetés. Szeretném megméretni magam, hogy olyasvalamit hozzak létre, amely nem csak összehoz mindenkit, de üzenet is egyben.
H.P.: Mi az amiben most jobb vagy, mint amikor fiatalabb voltál?
L.G.: A kajával. Nincs többé étkezési zavarom. És abban is jobbnak érzem magam, hogy nem hagyom
hogy mások kihasználjanak. Öt éve még, amikor találkoztam valakivel, akit kevésbé ismertem, titokzatos volt, hagytam hogy a közelemben maradjon. Nem akartam elhinni. Azt gondoltam, ha nem veszek róla tudomást, akkor végül meglátják, hogy ember vagyok, nem pedig egy játékbaba. De ez nem működött. Ma már ki merem jelenteni, az én hibám volt, hogy hagytam magam kihasználni. Most már tudom, hogy olyan emberekkel kell körülvennem magam, akik pozitív hatással vannak a tehetségemre, az egészségemre és az időmre. Nem vagyok senki zsíros üzletének a záloga. Művész vagyok. Jobbat érdemlek annál, minthogy hűséges legyek másokhoz, hogy pénzt csináljak.
H.B.: Rómeó és Júlia vagy Titanic?
L.G.: Rómeó és Júlia - Amikor mindkét - Shakespeare és Baz Luhrmann - verziót láttam megváltoztam, gyermekből felnőtté. De a Titanic is egy klasszikus.
H.B.: John Lennon vgy Paul McCartney?
L.G.: Nagyon szeretem Pault, de mindig is Lennon lány voltam, és az is maradok.
H.B.: Hiszel a szellemekben?
L.G.: Igen, általában egy csomó öreg lélek van körülöttem.
H.B.: Mi számodra a legédesebb bűn?
L.G: Orosz kurvák és olcsó gin. Már, ha őszinte vagyok.
H.B.: Ha állat volnál, mi lennél?
L.G.: Unikornis.
H.B.: Mi az a mítosz veled kapcsolatban, amit a leginkább szeretnél eloszlatni?
L.G.: Az, hogy egy mítosz vagyok...
H.B.: Mi a legfontosabb dolog, amit tudniuk kell rólad az embereknek?
L.G.: Hogy nem játszom meg magam.
H.B.: Mikor nevettél utoljára hangosan és min?
L.G.: Ma, amikor az én Taylorom ellopta a Spongyabobos zoknimat Tokióból.
H.B.: Miről beszélgettél legutóbb anyukáddal?
L.G.: Az előző év nagyon kemény volt számomra. Sokszor kihasználtak olyanok, akikben megbíztam. Megkérdeztem anyukámtól: keményen dolgozok, sosem állok le, sosem mondok nemet, akkor ez az ember miért nem szeret engem? Ez a személy miért akar nekem ártani? Emlékeztetett rá, hogy bocsássak meg másoknak, ha nem látják ott Istent, ahol én látom őt. Én a rajongóimban látom Istent. Anyukám azt mondta "neked ez azért okoz fájdalmat, mert te nem így működsz. Te nagyon védelmezed azt, ami a tiéd, mert te a rajongóidnak élsz." Ő, az anyukám segített megérteni a saját érzéseimet. Amikor valaki megpróbál ártani nekem, úgy érzem a rajongóimnak is árt az a személy. Anya, segített megbocsátani. Nem erőltetheted, hogy mindenki úgy érezzen és úgy gondolkodjon, mint te.
H.B.: Mikor sírtál utoljára?
L.G.: Tegnap. De kreatív vagyok, mindig kinevetem magam a sírásból. És mindig nevetéssel tartom magam távol a sírástól.
H.B.: Ha meglátogathatna a jövőbeni éned, mit kérdeznél tőle?
LG.: Megkérdezném, csinálna -e velem egy duettet - az nagyon eredeti lenne. Aztán elmondanám neki, hogy nagyon örülök, amiért nem halt meg fiatalon.
H.B.: Van, valami amit nem érdemelsz meg, vagy megérdemelnéd?
L.G.: Néha, van ez az érzésem az emberekről, hogy túl sokat foglalkoznak a pénzzel és keveset az üzenettel. Azt szeretném, ha hallatnék erre a megérzésre, ahelyett hogy arra várok, az igazság a képembe nevessen. Okos lány vagyok és lojális. De néha túlságosan is. És önmagammal szemben sokszor nem vagyok eléggé lojális.
H.B.: Mennyire foglalkozol a pletykákkal?
L.G.: Azt hiszem az emberek legtöbbször nem tudják, mit gondoljanak rólam. Talán amiatt, hogy olyan sokféle dolgot csináltam már. Még amikor Lady Starlighttal dolgoztam, gyakran zavarodottak voltunk. A zavarosság érzése - se nem jó, se nem rossz. A kritikusaim vagy rájönnek vagy sem, elég sok témájuk volt azóta, hogy "híresség" lettem. Jó vagy sem? Ez az elgondolás van a bizonyos dalban: a célom az, hogy összezavarjalak, ez van Applause című dalomban is. A beszélgetés, amelyről a dalban éneklek is, még mindig elhangzik, mert a kritizálók nem tudják eldönteni mit gondoljanak rólam. Csak leírják az ötleteiket.
H.B.: Mi a legnagyobb dolog, amit megtanultál saját magadról?
L.G.: Az elmúlt évben nagyon letört voltam. Kifáradtam a sok harcban, amit másokkal folytattam. Még a saját szívverésemet sem éreztem. Mérges voltam, cinikus és volt ez a mély bánat, ami mint egy horgony húzott le, bárhová is mentem. Egyszerűen csak nem akartam többi harcolni. Nem akartam már megint kiállni magamért, még egy olyan emberrel szemben, aki hazudott nekem. De január elsején felébredtem és sírva fakadtam. Aztán belenéztem a tükörbe és azt mondtam: tudom, hogy nem akarsz többé harcolni. Tudom, hogy azt hiszed nem fog sikerülni, de egyszer már megcsináltad. Tudom, hogy fáj, de túl kell élned ezt a depressziót. Tényleg úgy éreztem, hogy haldoklom - a fény kihúnyt belőlem. Azt mondtam magamnak, bármi is maradt ott, csak egy kis molekulányi fény, meg kell találnom és meg kell sokszoroznom. Meg kell tennem magamért, a zenéért és a rajongókért meg a családomért. A depresszió nem veszi el tőled a tehetséged, csak megnehezíti megtalálni. De mindig rátalálok. Megtanultam, hogy a bánat sosem törheti össze azt, ami jó bennem. Csak vissza kell menned ahhoz a jó dologhoz, meg kell találnod azt a kicsi kis fényt, ami megmaradt. Szerencsés vagyok, hogy találtam még pislákolást.
H.B.: Boldog vagy?
L.G.: Igen.
H.B.: Mit szeretnél, mit írjanak a sírkövedre, ha egyszer meghalsz?
L.G.: Azt, hogy "minden gondolatával szeretet terjesztett."
Forrás:
Harper's Bazaar
A feminista himnusznak is beillő Flawless az egyik legerősebb dal Beyoncé ugyanezt a nevet viselő lemezéről. Ez az a dal, ami reggel óta nem megy ki a fejemből, merthogy én is "hibátlanul ébredtem". XD
És, hogy miért nevezem én ezt feminista himnusznak? Nos van benne egy részlet Chimamanda Ngozi Adichie nigériai írónő, feminista élharcos korábbi beszédéből. Kb. így hangzik: 
Nem, ő neki semmi köze Bajnai Gordonhoz! :) Wynter Gordon, egyike azoknak a született tehetségeknek, 
hipnotikus dal is megjelent a Paradise és a Numb. Mindkettőhöz készült video.
Tegnap este Bruno Mars lépett színpadra az amerikai foci legnagyobb eseményén a SuperBowl-on. Az 
