The album starts with slow ballad Trouble, Leona sings on small voice, and then switch to a strong tonality. Trouble was written by Emeli Sandé, who is also one of my current favorites. The single has so much power and energy. I like it.
Second track is Un Love Me; for me it's a bit weak continuation. Same Leona song as we heard much more before.
Third song Lovebird reminds me a bit of Bleeding love at the beginning, but than you recognize this another song. This is not because Lovebird got ther same writer, cause Bonnie Mckee wrote this song, who also commited Katy Perry's Teenage Dream and Hold it against me for Britney Spears.
After this comes Come Alive, which got a bit misterious mood, or dark. I can't decide.... The song is bit dubstep touched, and different from her other creations.
I to you is another Emeli Sandé work of art. It's an dramatic, emotional midtempo pop song.
Next song on the record is the Darkchild written Shake you up. This is a typical radio-friendly song, eupeptic for carved ears, but don't cause great experience.
Stop the clocks is one of the 8 songs that are co-written by Leona herself.
Favorite scar is the second Ryan Tedder written song on the record. His style is audible on the song and i like it so much!
When it hurts begins with a piano solo, got a lovely mood and a catchy melody.
Album titler track Glassheart was co-written by Leona and Tedder too. Bit reminds me of Comes Alive with that heavy bass, but definetly this is the most valuable song on the record.
Last track on the official record is Fingerprint, this is too slow, to emotional and too much ballad for me.
Summary: Glassheart is a typical Leona Lewis record, with a few trending musical solution. This album has two faces: one is the Leona we knew since the X-Factor, and the other a popstar who wants to catch the bandwagon.
Habár azt beszélik Leona Lewis visszavonulna a popipartól, tegnap jelentette meg új albumát a Glassheartot (Üvegszív). A 13 dalt tartalmazó lemez egy Emeli Sandé segedelmével írt dallal a Trouble-al (Baj) kezdődik, amelynek elején vékony, fejhangot hallat az egykori X-Factor győztes az egész átcsap egy energikus töltetű nótába.
Gyengén folytatódik a lemez az Un love me (Ne szeress) című dallal, ami nekem kicsit sem tetszett, ezért el is tekertem.
A harmadik dalnál a Lovebirdnél (Szerelem madár) felkaptam a fejem, mert azt hittem feltették a Bleeding love-ot az új anyagra, de nem. Csak ugyanazzal a betéttel kezdődik, mint az első sikerdal. A dalt az a Bonnie Mckee írta, aki Katy Perry gigaslágerét a Teenage dreamet és Britney Spears világraszóló visszatérő nótáját a Hold it against met.
Aztán újabb balladával ostromolja a vájt füleket a brit énekesnő, én a Firefliest (Szitakötők) sem bírtam végig hallgatni. Nincs benne semmi extra, ami miatt ne kéne megnyomnom a tovább gombot.
Csak az I to you (Én hozzád) tudott enyhülést hozni az előző track okozta letargiára. Ez is egy Emeli Sandé közreműködésével írt dal, ami azért balladának nem nevezhető, mivel annál azért gyorsabb tempójú. De figyelemreméltó alkotás a sok tucatballada között.
Darkchild alkotása a Shake you up, (Felrázlak) amely ha információim helyesek a lemez egyik vezető dala lesz. Hát én nem tenném a nyakam rá, hogy megéri áldozni erre a számra. Olyan nagy élményt nekem nem nyújt. De kellő marketinggel és jó játszási számokkal talán még sláger is lehet belőle. :-P
A lemez aztán úgy ér véget, ahogy elkezdődött: vontatottan és unalmasan. Leona közreműködésével íródott Stop the clocks (Megállatni az órákat), csak egy újabb késdöfés az ember hátába. Igaz Ryan Tedder alkotásai azért valamit dobnak a fájdalmas befejezésen, hiszen a One Republic frontember írta a Favorite Scart (Kedvenc seb). A When it hurts-nél (Amikor fáj) már tényleg fáj, nem csak a fejem, de a szívem is, mert annyira lehangol az egész lemez hangulata.
De amint elkezdődik valami jó, jön valami rossz, a Fingerprints (Lábnyomok) című lassú szám és ezzel a letargikus hangulattal ér véget Leona Lewis harmadik lemeze.
Összegezve: A Glassheart egy tipikus Leona Lewis lemez, kisebb meglepetésekkel. Meg nem venném semmi pénzért, nem az a fajta album, amit végighallgat az ember. Több olyan track is van rajta, amin el tudnék aludni. Az albumnak két arca van: az egyik a balladás, lírikus, "sírva-haljunk-meg" arc, a másik pedig igyekszik meglovagolni a menő zenei irányzatokat (még akkor is, ha ez nem illik Leona Lewisra) és felpattanni a trendi irányzatokra, hogy azokat meglovagolva jó eladási arányt produkáljon.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése